ami marad,az mind a tiéd ...

Elhatároztuk évekkel ezelőtt, hogy amennyire csak tudunk önellátóak leszünk és magunk próbáljuk termeszteni a szükséges zöldséget, felneveljük állatainkat, illetve kenyerünket is magunk sütjük. A négy gyerekőcöt szeretnénk úgy “terelgetni”, hogy tudják az élelmiszer a boltok polcain nem fóliázva terem. Figyelemmel kísérik, ott vannak onnantól amikor az apró kiscsibe kibújik a tojásból és egészen addig, amíg az asztalra nem kerül illatozó ételként. Öntözgetik a kibújó, a még apró hajszálvékony növénykéket és beülnek a zsenge utánozhatatlan ízű borsó sorba falatozni. Kenyérsütésben még nem tudnak segédkezni, de az első szelet langyos kenyeret együtt faljuk a zöld tökmagolajjal. Reméljük ezek az emlékek elkísérik őket és ha nem is így élik majd felnőtt korukat, de tudni fogják milyen egy háztájon nevelkedett csirkehús zamata, a kapirgálós tyúkok adta tojásából anya sütötte piskóta sárgája, lédús édes paradicsom zamata, a leszakított borsó íze és akkor már megérte …

Az oldalt azért hoztuk létre, hogy a saját felhasználásunkra megtermelt élelmiszer többletet, (házi tojás, kemencés kenyér, zöldségek, lekvárok.) áruba bocsássuk és

ami marad, az mind a tiéd

;-)

---

PERSZE a kovász kultúrának már évekkel ezelőtt elkezdődött a reneszánsza, amikor is egyre több pék fordult az adalékanyag-mentes, térfogatnövelők nélkül készülő, hosszan érlelt kenyerek felé. Lassan kezdtük megérteni, miért kerül háromszor-négyszer annyiba náluk egy vekni, mint amit az áruházak polcain találunk, és a beltartalom, a kovászos kenyér mással össze sem hasonlítható íze egyre több vendéget kerített hatalmába. És aki egyszer rákapott az igazi kenyérre, az valószínűleg már nem fog visszatérni az élesztős, felfújt, gyorskelesztett bolti változathoz. (Részlet: Magyar konyha 44. Évfolyam 5. szám, Szerző: Nábelek Zsófia)

---